 |
| Monster WOD - minden szombat délelőtti csoportos CF öngyilkosság |
Mivel hetek óta hanyagoltam a wodokat, csak egyre álltam be a háromból, de ez épp elég is volt a megelőző 5 nap súlyemelő edzés után...
WOD # 2
For time:
- 100 deadlift with bodyweight (82.5-re felkerekítve)
- 100 wall ball (9 kg)
- 100 burpee chest to bar pull-ups
over 39 minits...
A 100 ismétlés deadliftet nem kívántam különösebben, mert már kezdett alakulni az izomláz ez előző napi merev lábú elemelésektől. De egy ex-erőemelő nem riadhat el semmitől, amiben deadlift szerepel, nemde? Ez és a wall ball elég szépen lepörgött, a kettővel valamivel 17 perc után végeztem, de a burpee-C2B.pull-up borzasztó szenvedés volt. Próbáltam ezt is tízesével csinálni, de nagyon hamar elfogyott az oxigén. Leesett a vércukorszintem is, és egyre pocsékabbul éreztem magam. Lassult a tempó, és egyre többet kellett pihennem két szett közt. Az utolsó 35 ismétlést valósággal kiszurkolták belőlem a barátaim, ugyanis már fel akartam adni a wodot. Ezúton is köszönet, Brotherz!
Komoly lecke volt ez a saját testemmel és a crossfit-tel kapcsolatban is. Egyrészt a felsőtestem ereje és lokális állóképessége erősen alulmúlja az alsótestemét. Másrészt, megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember "magára húzza a wodot". Ezt akkor szokták mondani, amikor mentálisan "fárad el" az ember, és hagyja, hogy a teste fáradtsága megakadályozza a folytatásban, holott az nem olyan mértékű, ami ténylegesen megálljt parancsolna.
Ezúttal a szörny majdnem legyőzött, és csak a baráti biztatás húzott ki a csávából! De hamarosan revansot veszek... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése